Látogatás a szanatóriumban

Elvileg én koordinálom, hogy ki mikor látogassa, úgyhogy keressetek meg nyugodtan (bár épp nincs hangom, így telefonálni nem tudok), csak hogy ne mindenki egyszerre menjen (az óriási levándorló tömegek :)

Lehet látogatni

Akinek kedve és ideje van látogassa meg. Nagyon fog örülni. A körülmények is jók. Lehet sétálni az őszi Balaton partján, a környéken jó kis vendéglők vannak. Kiengedik őt is :)

Füred

Lementünk Balatonfüredre. Nagyon jó helye van. :) A részletek majd később....

Min-den-ki Bala-ton-füre-dre

Látogatókat várok a szanatóriumba! Az állapotom megengedi a sétálást, beszélgetést, igaz egyiket se nagy intenzitással. Kellemes kirándulás az őszi Balaton-part meglátogatása, Füred pedig szép.

Boriék nyilván hétvégén tudnak jönni a gyerekekkel, ezért, akinek lehetséges, a hétköznap a jobb. A szanában de. vannak inkább programok, de még nem tudom. A kérés az, hogy aki jönne, az keresse Borit e-mailen (vagy este 9 után telefonon), hogy egyeztessetek; így ne egyszerre, vagy valamelyik családtaggal egy időben fussatok be.

Senki felé nem elvárás, de mindenkinek örülök! :)

Probléma és megoldás

Az igazi cím az lett volna, hogy "Trauma és megoldás", de akkor mindenki megijedt volna, pedig semmi baj nincs! Sőt elég jól vagyok. Most épp anyukám laptopjánál ülök. De azért ma tényleg volt egyfajta mélypont, bizonyos szempontból az egész több éves folyamaté, igaz hamar elmúlt. Lássuk:

Ma elbúcsúztam a szívsebészeti osztálytól, amelyről tényleg csak a legjobbakat tudom ismét elmondani: nővérekről, orvosokról egyaránt. Régi kérdés volt, hogy melyik szanatóriumot választom a három hetes felépülésre. A legismertebb Balatonfüred, ahol apósom is volt (jónak találta) és egyébként is szép helyen van. Ezzel szemben felmerült, hogy Hűvösvölgyben is van egy kisebb intézmény: márpedig a család közelsége, hogy Bori, családom hetente többször is meg tud látogatni, sőt a gyerekekkel is találkozhatok majd a parkban, az nagyon jól hangzott. Más infóm nem volt az ispotályról, hiába is érdeklődtem. Az utolsó napon már jött némi riasztó adat: öcsém egyik ismerőse, akiről sokan hallhattátok, hogy szívproblémája volt, pont most jött el onnan, mégpedig nagyon gyorsan, mert nem igazán találta elviselhetőnek. Gondoltam, én elég rugalmas vagyok, tavaly is elvoltam majd' két hónapot egy kórházban, és még jól is tudtam érezni magam, biztos nem lesz olyan rossz.

Odazötykölődtünk a betegszállítóval, és elégé sokkolt minden. Egyáltalán nem akarom dramatizálni a dolgokat, de minden volt, amit láttam, csak nem rehabilitációra alkalmas. Tulajdonképpen egy kis kórház egy emeletének a fele van kinevezve erre a célra, a magyar kórházi átlag lepukkantabb állapotait alapul véve. Szinte minden nagyon rossznak tűnt, de mondok két tényszerű és jellegzetes dolgot:

- WC a folyosó végén van 1 darab. A rutinos szobatárs rögtön mondta, hogy ha az öreg pap bemegy a szomszéd szobából, akkor jobb, ha átmegyek a belosztályra, mert ott van 2 csésze.

- Egy kifejezetten kicsi szobában van 4 ágy, szekrény gyakorlatilag alig van, és ennyi. Ez ilyen, gondoltam, majd itt alszom. De nem. Ez van, ez minden. Nincs társalgó, nincs egy normális folyosó, amelyen sétálni lehetne. Le lehet menni a földszintre, ahol van egy nem teljesen működő kávéautomata. A kert állítólag nincs igazán sétálható állapotban mostanában. Kérdésemre "akkor mit lehet csinálni, hol lehet olvasgatni?" kiderült, hogy az ágyon lehet ülni, és ezen kívül még más semmi. (A szívsebészeten nagyságrendekkel jobb viszonyok voltak, pedig az átmeneti tartózkodásra való.)

Nem sorolom a továbbiakat, de azt láttam, hogy ha én itt el kell, hogy töltsek három hetet, az azért fog egy hétnek tűnni, mert annyi idő után felkötöm magam. Elég alkalmazkodó vagyok, de ez elképesztő jövőkép volt. Erősödni szeretnék, sétálni, pihenni, olvasni, nem pedig egy elfekvőben leépülni. A bent lévő (sokszorosan kórháztapasztalt) betegek is csak ültek szomorúan, hogy nem tudják, hogy hogy fogják itt kihúzni még X napig/hétig.

A szobatársam elmesélte, hogy milyen Balatonfüreden és, hogy az ég-és-föld. Nyilván ott sem minden tökéletes, de ha ez a hely lenne az egyetlen opció, akkor inkább hazamegyek, vagy akárhová. Vettem egy mély levegőt, és közöltem az orvossal, mire jutottam. Kicsit nem vették jó néven, de elfogadták, amikor közöltem, hogy nem maradok. Nem akarok panaszkodni, de életemben nagyon kevés alkalommal éreztem olyan szörnyen magam, mint amikor ott ültem, kifejezetten megrázott, még most is kivagyok tőle, pedig utálom a hisztit, de ez megrázott, még gondolni rá is, na.

Anyukám csodálatos volt, és a szívsebészet is, ahol adtak neki rögtön egy holnapra szóló beutalót a Balatonra, öcsém, mint megmentő értem jött és 3 vagy 4 ott töltött óra után elhozott. Így most megint anyukámnál vagyok, pont mint a műtét előtti napon. Holnap pedig megyek Füredre. Igaz a család távol lesz, a barátaim nem (annyira) tudnak meglátogatni, de engem nem érdekel. Talán lesz egy karosszék, oda leülök, olvasgatok, nekem semmi több nem is kell. Szépen felépülök, kipihenem a műtét nehézségeit, és minden jó lesz.

Egyébként meg (és ez érdekel mindenkit jobban): tök jól vagyok - és már csak ezért sem akartam egy kórházban lenni. Legalábbis ennyire kórházban csak akkor, ha épp mellette leszek rosszul, és azon a pár percen múlik az életem, amíg elérném a következő másikat. Ez pedig nem fog előfordulni, mert a közelébe sem megyek, az tuti.

Nincs változás

Várhatóan hétfőn mehet rehabilitációra a szanatóriumba.

Előkészület a szanatóriumra

Elvégezték a szükséges műszeres vizsgálatokat: EKG, Röntgen, UH. Az eredmények jók.

Séta

Kimentünk a kertbe és sétáltunk egy nagyot.

Jól alakul

Két órát bent töltöttem. Azért írom ezt, mert végig fent volt. Kötözésre ment. Egyedül megmosakodott! Kijött a folyosóra. Elrendeztük a dolgait a hűtőben és a szobában. Ma is jól evett, ivott. Újságot kért. A végére azért természetesen jól elfáradt és elaludt. Szóval, csupa jó hír. Maradjon is így!

Még a 18 éves évfordulónkat sem felejtette el :)

Pedig nem az az sms-ező típus :)

Most este kaptam Geritől sms-t (gondolom a család többi tagjának is elküldte). Annyira jó, hogy ilyet küld a kórházból a műtét után három nappal, hogy kivételesen közzéteszem.

"Nagyon jól érzem magam, puszilok mindenkit."

Percről percre jobb a helyzet

Marci most járt bent nála és vitt ebédet. Jóízűen evett. Sétált, beszélgetett. El tudja alapszinten már látni magát. Nincsenek erős fájdalmai. Az állapota nem is hasonlítható a tavalyi műtét utáni állapothoz.

Kivették a csöveket és a hordozható infúziót, amit magával kellett cipelnie, így most szabadabban mozoghat.

Jól van :)

Megerősítem Bori bejegyzését. :) Bent jártam és azt láttam, hogy eszik, iszik, röviden felkel - de egyáltalán nem szédül -, könyvet kér olvasni. Szóval, jól van :) Két nappal az operáció után, a tavalyi műtéthez képest, sokkal jobban.

Átkerült a normál sebészeti osztályra, jól van.

Az intenzívről a subintenzívre

Lekerült a subintenzívre. Bemehettem hozzá. Nagyon jól néz ki, és tiszta tudattal tudott velem beszélni. Kortyonként már folyadékot is ivott.

A subintenzív azért még egy komoly örző, ahol monitorok figyelik, infúziókat és gyógyszereket kap folyamatosan. Elég jó volt a kedélyállapota is, persze bágyadt.

Jó kezekben van! Reméljük hamar gyógyul!

Természetesen még nincs olyan állapotban, hogy telefonokat vagy sms-eket írjon vagy fogadjon. Kérem, hogy mindenki legyen türelemes. Köszönöm!

Felébredt

Felébredt, jól van, most beszéltem vele telefonon. Délután, ha minden jól megy, lekerül a sebészetre, és Judit be tud menni hozzá (én sajna nem tudok, mert náthás vagyok/voltam - már megint)

A műtét utáni első éjszaka rendben eltelt az Intenzív osztályon. Felébredt. Borival beszélt is pár percet. (Nem a saját mobilján, hanem a kórházi rendszeren.)Várhatóan délután rövid időre bemehetek hozzá.

Műbillentyű

Az orvos megerősítette, hogy Geri műbillentyűt kapott, mert a saját szívbillentyű már nem volt olyan állapotban, hogy helyrehozzák. A körülményekhez képest, jól van.

Túl van a műtéten

4 órás műtét volt. Geri mindenre jól reagált. Az orvos elégedett volt a fejleményekkel. Most került be az Intenzív osztályra. További részleteket még nem tudok biztosan, ezért nem írok most mást.

A lényeg, hogy él és a műtét sikerült!