Mit olvastam?

A tegnapi írás után nem akartam megint sokat váratni az érdeklődő olvasókat. Egyúttal itt szeretném ismét megköszönni a rengeteg segítséget és érdeklődést, amit kaptam. Most pár év alatt fel kell építenem magam, egészségesen sportolni, ésszel erősödni. Közben titkon szeretnék másokat is erre motiválni, a sok összeszedett dolgot nem csak magamon megvalósítani, de másoknak is segíteni.

Köszönöm a figyelmet! Jöjjön a záró poszt!

---

Tavaly a 2 hónap kórház után összeállítottam a kórházban olvasott könyvek top5-ös listáját. Igazán jól esett, hogy erre idén is volt érdeklődés. Idén kicsit kevesebb időm volt olvasni, és jó okokból: rövidebb volt az egész, ráadásul a szanatóriumban már több volt a parti séta, torna és hasonlók. De azért így is nehéz volt 5-re leszorítani a listát. Amikor hatig jutottam a szűkítésben, akkor vettem észre, hogy tavaly is holtversenyben adtam ki az 5. helyet, legyen ez most is így!

Eltanácsolással kezdeném: Egon Friedell – Az újkori kultúra története – Nagy várakozásokkal kezdtem neki a két vaskos kötetnek, de erősen csalódtam. Nagyon érdekes felvetések keveredtek történelmi igénytelenséggel. Talán nem a XX. század 30-as évei, és Ausztria voltak a legalkalmasabbak egy ilyen áttekintés megírására, nem tudom.

A toplistát az izgalmak fokozása céljából fordított sorrendben közlöm:

V. Robert Graves – Az aranygyapjú – Gravest nagyon szeretem, furcsa mód gyerekkoromban a Görög mítoszokkal kezdtem és ezzel folytattam. Újraolvasva sem csalódás, könnyen olvasható, mégis tartalmas. Azért továbbra is az önéletrajzi Isten hozzád, Anglia a kedvencem.

V. Pat Kirwan – David Seigerman – Ne csak a labdát nézd! – Csak NFL rajongóknak, nekik viszont határozottan! Végre egy olyan könyv, ami arról szól, ami a játék mögött van, nem a játékosok vagy a csapatok, hanem a játék mélyebb döntései. A világ legnagyszerűbb szórakoztatósport-ipari terméke belülről

IV. Lin Yutang – Egy múló pillanat – A tavalyi győztes ;) Lin idén regénnyel nevezett. Igazi klasszikus nagy családregény. Főleg nőkről szól, és talán főleg nőknek, de ez a téma hozzám mindig is közel állt. Egzisztencialista taozimusa keretében mutatja be az író, hogy hogyan függ az emberi boldogság bizonyos meghatározottságoktól, vagy inkább, hogy hogyan nem. Különösen érdekes, ahogy a nagyon erős vonalú regény atomjaira hullik teljesen párhuzamosan azzal, ahogy a kor Kínája, Lin Jü-tang élete is szétesett. Ettől nem jobb lesz a regény, de önkéntelenül is felkelti az érdeklődést egy olyan kor Kínája iránt, ami engem egyáltalán nem érdekelt korábban.

III. Moldova György – Ferencvárosi koktél – Ahogy mondani szokás, innentől már bárki nyerhetett volna. Moldováról nem mindenki tudja, hogy nem csak egy idegesítő vén bolsevik, de az egyik legszellemesebb magyar szerző. Nem tudom, hogy olvastam-e olyan szórakoztató könyvet valaha Rejtőn kívül, mint ez a kis kötet. Ideális volta vizsgálatok előtti várakozásokhoz, kis alakja, és rövidebb történetei okán. Végig azon gondolkoztam, hogy le kéne fordítani angolra, mert ezt mindenkinek olvasnia kell, aki szereti a focit. Mondhatnám úgy is, hogy ha a korábbi kötetben az van benne, amitől az amerikaifoci jó és szerethető, akkor ebben hatványozottan az, ami miatt a magyarfoci, vagy akár általában a magyar lét szórakoztató.

II. Josikava Eidzsi – Muszasi – Egy igazi szórakoztató, bőven a ponyva olvashatóságával bíró folytatásos regény. Mellékesen történelemlecke és egy szemléletmód bemutatása. Minden anime- vagy mangarajongónak kötelező: bár egy rajz sincs benne, de úgy gondolom, bizonyos értelemben az egész műfaj Josikava köpönyegéből nőtt ki. Nehezen letehető, a szereplőihez erősen kötődni könnyű, a nőkbe beleszeretni, a gonoszoktól undorodni. Nem készült belőle anime (csak manga), hatalmas hiba! Szerelem, kard, és vér. Vagy inkább kard, kard, vér, kard, vér, szerelem, kard, vér, kard.

I. Romsics Ignác – Magyarország története a XX. században – Régóta tervezem, hogy nekiállok a vaskos kötetnek. Romsics személye miatt erős volt a motiváció, a korszak viszont visszatartott. A végeredmény viszont egy tökéletes történelemkönyv, amely egyszerre akadémiai igényű, másfelől viszont minden szórakoztató kitétel nélkül, adatsorokkal és táblázatokkal lebilincselően érdekes, és váratlan helyeken tanulságos. Nyugodtan mondhatom, hogy az egész látásomat változtatta meg Magyarországról úgy, hogy a könyvben semmi forradalmi nincs. A másik tanulság, hogy egészen más a történelem, mint amit megszokhattunk a történelemkönyvekből (mondjuk középiskolában).

Az iskolai történelem évszámokból, eseménytörténetből, csaták időpontjából és helyszíneiből, ezen kívül híres emberek történetéből, történelmi fogalmak/koncepciók ismertetéséből, rossz esetben ideológiából állt. Itt ez szinte mind teljesen hiányzik. Helyette van közgazdaságtan, társadalmi szerkezetek, kultúra, oktatás. Talán a legjellemzőbb, hogy a közel 700 oldalas és nagy alakú könyv rövidnek tűnik, szinte sajnálja az ember, hogy csak ilyen vázlatos ismertetésre volt mód, ami (az ez alapján a XX. századi magyar történelem Tolkienjének is nevezhető) Romsics Ignác hatalmas tudását, és jó értelemben vett írói szerénységét mutatja.