Az operáló sebész ma kicserélte Gerin a szivacsot, ami a sebben van és ami a szívócsőhöz van illesztve. Ez egy kellemetlen és fájdalmas eljárás. Közben beszélgettek a várható helyzetről. A sebbel az orvos elégedett volt, nem látott új gondot.
Minden csak feltételes módban hangzott el. Amennyiben minden jól alakul, még legalább két hét amíg a sebet újra összevarrhatják. Utána tíz napot a Kardiológiai Intézetben kell maradni megfigyelés miatt. Gondolom azt figyelik, hogy az összezárt seb, hogy viselkedik, nem támadnak-e újra a gyógyszer leállítása, és a seb bezárás után a kórokozók.
Mindent összevetve a legoptimistább forgatókönyv szerint is Gerinek sajnos mostantól még három hetet, vagy inkább kicsit többet a kórházban kell töltenie. A rehabilitáció a szanatóriumban elmarad, hiszen a szíve közben gyógyul.
Csak feltételezem, hogy a vége felé, a kórház gyógytornásza, és orvosai is megtanítják pár olyan tevékenységre, amely egy ilyen szívműtét után szükséges.
A kórokozókról is volt szó. A sebben található egy igen szokatlan valami. Amit a vérben találtak, az pedig még érthetetlenebb, mert olyan kórokozó, ami ellen be van oltva.
Geri igen el van kenődve, most nagyon rossz a kedve. A hangja is egész más volt, mint az utóbbi időben. Hiszen egy szobában van, kert nincs. 3-4 naponta új, frissen műtött betegek - jellemzően idős bácsik - cserélődnek a körülötte (elmehetnek!). Jönnek az intenzívről és mennek a szanatóriumba. Még szerencse, hogy Bori - a benntléte óta ma először - meglátogathatja, mert már nem köhög. Jót fog tenni ez a találkozás! Viszont a szanatórium kertjében láthatta volna a kicsiket, a kórházba nem lehet őket bevinni :(
Át kell vészelni valahogy ezt a pár hetet és csak arra gondolni, hogy ez az gyógyulás ára. Arra nem is gondolok, hogy mi van, ha nem az optimista verzió jön be.... Drukkoljunk, hogy legalább ennél ne legyen hosszabb ez az időszak!
