Többen kérdezték, hogy miért kell műteni, miért kell egy
nehéz, és nem kockázatmentes műtét bevállalnom, amikor fiatal és látszólag
egészséges vagyok. Akit érdekelnek a részletek, itt elolvashatja.
Nagyon röviden a szív balkamrája pumpálja a friss vért a
szervezet többi része felé, amely az aorta nevű nagy eren indul el. Talán mondható,
hogy ez a szervezet legfontosabb ere. Ahhoz, hogy a pumpálás a távoli részek
felé is sikeres legyen, egy billentyűnek le kell zárnia a kamrából kivezető
irányt, majd a nyomás növekedésével egyszer csak ki kell oldani. Ez az
aortabillentyű hibás nálam, születésem (előtt) óta. Ennek nem voltam tudatában,
csak 2009 őszén vették észre, hogy a bal kamrám a kétszeresére tágult.
A tágulás oka, hogy a rosszul záró billentyű mellett
kompenzálni kell valahogy a hiányosságot, ezért a balkamra elkezd növekedni. A
növekedés egy ideig a szívfal megvastagodásával jár, aztán viszont vékonyodni
kezd. Ez már életveszélyes, tehát nem szabadna megvárni. Amikor 2009-ben
észlelték a problémát, akkor teljesen panaszmentes voltam, 20-30 km-eket futottam
minden hétvégén, néha pici nyomó/szúró érzés vitt el a vizsgálatra a maraton
lefutása előtt. Meg lehetett volna rögtön műteni, de logikusabb volt félévente
figyelni az állapotot, és akkor műteni, amikor már muszáj. Ez jött el
októberben, és kicsit hosszadalmasan szervezve emiatt műtenek most.
Nem írtam, mi a billentyű hibája. Nagyon egyszerű: az aorta billentyű
normálisan háromosztatú, de az enyém kétosztatú. Ez egy elég gyakori probléma,
a lakosság 1-2%-át érinti, és férfiaknál kétszer gyakoribb. Sokan élnek ezzel
tünetmentesen, nincs is ezzel semmi baj, ha jól tudom, csak 30%-ban okoz
problémákat. Az ábra jól mutatja a különbséget a normális (háromosztatú) és a
hibásan fejlődött (kétosztatú) változat között:
Sokáig funkcionálhat a kétosztatú billentyű, de egy idő után
előfordulhat, hogy az egyik vitorla a "lefityed", és ekkor már nem
zár. Ez történt nálam is. Könnyen lehet, hogy az intenzívebb hosszútávfutástól
előbb jelentkezett a probléma, amit inkább szerencsének tartok. Hagyományosan
kivágják a hibás billentyűt, és mechanikus, műbillentyűre cserélik. Viszont pár
éve elkezdték az úgynevezett plasztikát, azaz a meglévő billentyűből
kialakítani egy (újra) jól záró billentyűt. Ezt fogják megpróbálni rajtam is.
Ez egy szinte teljesen új eljárás, Magyarországon alig egy tucatot csináltak. A
dolog feltétele, hogy a beteg fiatal legyen, mert meszesedett billentyűn (ne
dohányozzatok!) nem lehet plasztikát csinálni. Új az eljárás, kevés az beteg,
akinél minden feltétel teljesül, ezért van még alacsony számú műtét eddig.
Az operációt még egy dolog bonyolítja: az ilyen
billentyűproblémával rendelkezők nagy részét érinti, hogy a szívből elinduló
nagy ér, az aorta kitágul. Henger helyett, inkább tulipán formát vesz föl. Így
ezt a tágult szakaszt pár cm hosszan szintén cserélni kell. Ezt általában úgy szokták
csinálni, hogy a műbillentyűvel egybe épített műeret tesznek be, ez az alap, és
sok ezerszer elvégzett eljárás. Akit érdekel, itt megnézheti, hogy mit raknak
be általában: A Bentall-eljárás
Ez nálam picit másként lesz, hiszen jó esetben nem
műbillentyűt kapok, hanem csak egy műeret, a plasztikázott billentyű fölé.
Minden esetben igaz, hogy a koronaereket, amelyek magát a szívet látják el
friss vérrel, és logikusan rögtön az aorta elején csatlakoznak, ki kell vágni,
és újra bekötni a műérbe.
Végül, hogy miért sokkal jobb a plasztika, mint a
műbillentyű:
- Egyrészt nem kell egész életemben vérhígítót szednem a trombózis veszély elkerülésére.
- Másrészt nem lesz fertőzési gócpont.
- Harmadrészt nem kattog :)
- De a sebészem szerint még egy nem tökéletesen záró plasztikázott billentyű is jobban zár, mint egy mű.
Mivel holnap beszélek a sebésszel, aneszteziológussal, így utána többet tudok majd magáról a konkrét műtétről.